Egy semmihez sem hasonlítható, megrendítő, szép élményben volt részünk 2024. július 16-án. Marton Bernát atyát „ballagtattuk”. A nagy maratonista ciszterci szerzetes e földi hosszútávfutás utolsó szakaszát Dallasban teszi meg. Valóságos ballagás volt ez, a tarisznyában megannyi jó szóval, köszönő üzenettel. Bernát atya így búcsúzott Magyarországtól, a ciszterci iskoláktól, diákoktól, tanároktól, öregdiákoktól. Hála ezért az áldott napért, a találkozásokért, és hála Bernát atyáért és az ő hűségéért.
Részletek a Magyar Kurír tudósításából:
Bernát atya idézte a ciszterci rend jelmondatát: „Lángolj és világíts!” Hozzátette: kezdettől fogva fáklyaként akart lobogni, de úgy érzi, hogy inkább csak mécses volt, leginkább pedig kicsi gyertya, amely csonkig égett. Amikor télen elutazott Dallasba, megvette a jegyet a visszaútra is. Az orvosi vizsgálatok azonban kiderítették, hogy rengeteg súlyos betegség támadta meg a szervezetét. Tizenhét orvos fércelte össze, úgyhogy még él, ebben az összefércelt állapotban. Nem az ő akarata volt, hogy végleg visszatér Dallasba, a Jóisten határozott így. Hálásan köszöni azt a sugárzó szeretetet, amit tapasztalt itthon személye iránt az elmúlt nyolc évben, „az pedig teljesen természetes, hogy soha nem felejtelek el benneteket!” – mondta.
Szomorúnak kellett volna lennie a jelenlévőknek, hiszen egy mindenki által szeretett személytől búcsúztak, mégis érezhető volt, hogy a hit, remény, szeretet isteni erényei töltötték be mindenki lelkét.
